Egy mozgássérült önkéntes kalandjai a NEK-en - 1. rész

Szeptember elején életem eddigi legmozgalmasabb és legeseménydúsabb napjait élhettem át. 2021.09.05-12. között került megrendezésre Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ahol önkéntesként és zarándokként is igyekeztem jelen lenni a jobbnál jobb programokon. 

Bár maga a rendezvény csak szeptember 5-én kezdődött, az egész sztori jóval korábbra nyúlik vissza, hisz évek óta imádkoztuk már a misék végén a NEK imáját, néztük a misevlogot, világméretű szentségimádásokon vettünk részt Krisztus Király ünnepének előestéjén, vittük magunkkal a külföldi közösségi eseményekre a promofilmet, szóróanyagokat és hirdettük, hogy minél többen vegyenek részt ezen a fantasztikus találkozón. Még a nem hívő emberek számára is egyértelmű volt, hogy itt valami nagyon készül, hisz minden is teli volt ilyen vagy ehhez hasonló plakátokkal: 

Eredetileg 2020-ban lett volna a Kongresszus, de a járvány miatt el kellett halasztani, így még egy évig várhattuk tűkön ülve, hogy végre kezdődjön. Szerettem volna minél aktívabban jelen lenni az eseményen, mert azért ilyesmit nem minden nap élhet át az ember. Utoljára 1938-ban volt Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Magyarországon és ki tudja mikor lesz legközelebb. Így, amint lehetett jelentkeztem az önkéntes programba. Az első benyomásaim sajnos nem voltak túl pozitívak, mert elég érdekesen működött a felület, ahol a különböző programokra lehetett önkéntesnek jelentkezni, nem volt túl felhasználóbarát. Ráadásul annak ellenére, hogy jelezték, hogy lehet együtt jelentkezni barátokkal és ezt figyelembe veszik a beosztásnál, baromira nem osztottak be együtt sehova azzal a barátommal, akivel együtt jelentkeztünk (aki szintén informatikai területen dolgozik, úgyhogy szintén ki volt akadva arra, hogy milyen vacak a felület). Voltak egyéb bakik, nehézségek és nem kis fejetlenség, de összességében annyira nagy élmény volt számomra ez a hét, hogy abszolút kárpótolt mindenért. 

0. nap - 2021.09.04. szombat

Az egyes programok előtti napon el kellett mennünk ún. próbanapra, ahol elmondták, hogy mi lesz a feladat, megmutatták, hogy működnek az eszközök, amiket használunk és mi is a pontos feladat. Az első helyszín ahova beosztottak a Hősök tere volt, ahol regisztrációs voltam a nyitómisén. A próbanap egy nappal a rendezvény kezdete előtt, szeptember 4-én volt. Elég nagy kihívást jelentett számomra, hogy az ottani Önkéntes Központot megközelítsem, mivel már a környék le volt zárva, szóval gyalogoltam, nem keveset... de cserébe rohadt sokat. További kihívást jelentett, hogy brutálisan meleg volt, az önkéntes póló valami egészen borzalmas anyagból készült, amibe belesültem és a slusszpoén kedvéért aznap még ügyeletes voltam a munkahelyemen, úgyhogy mindenhova cipelhettem magammal a laptopot hátha valami action lesz.. nem volt... hála Istennek. 

Amint odaértem a Központba máris jókedvem lett, mert rögtön odajött Viki, hogy de jó, hogy megjöttem, épp engem kerestek. Ezután volt egy eligazítás, sikerült elintézni, hogy áthelyezzenek abba a csapatba, akik a Hősök terén a lehető legközelebbi kapunál fognak dolgozni, hogy ne kelljen brutál sokat gyalogolnom, kaptunk kaját és megismerkedtem azokkal, akikkel egy helyen teljesítettem másnap szolgálatot. A kajára visszatérve, igazán nem lehetett okunk panaszra, én életemben nem ettem ennyire menő szendvicseket és péksütiket, mint a NEK alatt 😁Általában az ebédek sem voltak rosszak, de nekem a reggelik jobban bejöttek. 

Illetve arról is gondoskodtak, hogy mindig legyen nálunk elegendő víz. A vízzel kapcsolatban be kell látnom, hogy elég naiv voltam, mivel az üvegeken rajta volt a NEK logója meggyőződésem volt, hogy a NEK-nek még saját vize is van, saját egyedi palackkal meg minden, de ma rágugliztam és láttam, hogy ez egy boltban is simán kapható ásványvíz (nem, sajnos nem kapok jutalékot a reklámért) 😅 Na mindegy, a lényeg, hogy baromi menőn néz ki 😃

A próbanapon az eligazítás után még kicsit bandáztunk a többiekkel és néztük, ahogy zajlanak az előkészületek másnapra. Nagyon nehezen indultam el haza, mert teljesen magával ragadott a hely hangulata, rá se lehetett ismerni a Hősök terére és erre még rátett egy lapáttal az, hogy az összes hangszóróból a közimből ismert dicsőítő zenék szóltak 😍

1. nap - 2021.09.05. vasárnap 

Vasárnap már jóval a rendezvény kezdete előtt a helyszínen voltunk. A nap tűzött és fullra megsültünk és totális fejetlenség volt, de mégis lelkesen vártuk az embereket. A feladatunk az volt, hogy elkértük a jegyet és lecsippantottuk rajta a QR kódot, hogy megnézzük, hogy tényleg a nyitómisére szól és tényleg a mi szektorunkba. Ehhez mindannyian kaptunk 1-1 elég fancy iPhonet, sajnos csak a szolgálat idejére, utána nem tarthattam meg szuvenyírként. Pedig beledobhattak volna egy telót is az önkéntes csomagunkba 😃 Apropó önkéntes csomi, na az tényleg elég király volt. Kaptunk egy nagyon menő hátizsákot (azóta is mindenhova azzal megyek), két pólót, egy pulcsit, egy fémkulacsot (fun fact: a Hungexpóra nem vihettük be, mert elvették a securitysek 😅) , tollat, jegyzetfüzetet, esőkabátot, szóval elég gazdag packot adtak nekünk.

De visszatérve a munkára, az egyetlen probléma az volt, hogy kiderült, hogy a jegycsipogtató program a csoportokat nem tudja kezelni, márpedig árultunk csoportos jegyeket, hogy ha egy nagyobb csoport érkezik, akkor ne kelljen mindenkinek egyesével jegyet venni. Itt az volt a mondás, hogy ilyen esetben azt az egy jegyet csippantsuk annyiszor, ahány tagú a csoport. Itt merült fel, hogy Böjte Csaba testvér nagyjából 1000 emberrel érkezik.... nagyon imádkoztunk, hogy ne a mi kapunknál jöjjenek be...  nem ott jöttek. 😃 Bár végül nem kaptunk információt arról, hogy ki engedte be őket és hol, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a szervezők elintézték, hogy ne kelljen 1000-szer csipogtatni a jegyet. A csoportos jegyes dologgal azért kicsit nekünk is meggyűlt a bajunk, mert jött egy óriási zarándokcsapat a Mária Rádió szervezésében csoportos jeggyel, így náluk nem mindenkinek volt egyénileg jegye, de a koordinátoraink segítségével végül ezt is gyorsan és hatékonyan megoldottuk. Ami viszont ennél a szolgálatnál szuper élmény volt, hogy pont a mi szektorunkban volt helye a közösségi tagjaimnak. Velük nagyon jó élmény volt összefutni, mindenkinek volt hozzám pár jó szava, kaptam nagy öleléseket, puszikat, mosolyokat, illetve Fábiéktól még egy összecsukható széket is kaptam ajándékba, hogy ne kelljen annyit álldogálnom. Találkoztam még rengeteg régi ismerőssel, akiket már rég nem láttam, régi közis baráttal, szemerei ismerőssel, lelkigyakszis haverokkal. 

Bár végig a kapuban kellett állnunk, de azért a kivetítőn mi is figyelemmel követhettük a műsorokat és a misét és az egyik pap kijött, hozzánk is áldoztatni, így nem maradtunk le semmiről. Itt döbbentem rá először arra, hogy még soha életemben nem láttam egyszerre egy helyen ennyi papot. 😃

A mise után még többen odajöttek hozzám ismerősök beszélgetni, sőt odajött hozzám egy néni is, akit nem ismertem és a Mária Rádiós csapattal jött és a kezembe nyomott egy Mária Rádiós zászlót, hogy ezt szeretné nekem ajándékozni. Azóta sem tudom eldönteni, hogy ez csak egy kedves gesztus volt, vagy csak szimplán nem akarta tovább cipelni és rám sózta... oké, oké nem leszek rosszindulatú, biztos tényleg szívből jövő ajándékként adta... vagy valami ilyesmi 😆 Mondjuk ezután mókás volt végigmászni tömegközlekedéssel a városon, egy bazi nagy hátizsákkal, egy összecsukható székkel és egy zászlóval 😁

2. nap - 2021.09.06. hétfő

A feladat itt is hasonló volt, mint előtte a nyitómisén, az emberek jegyét kellett lecsippantani, itt nem Iphone, hanem hasonlóan fancy tabletek segítségével csipogtunk és adni kellett nekik karszalagot., amivel beléphettek. Igazából sok dolgunk nem volt, mert jó sokan voltunk és csak akkor kellett mindenkinek dolgozni, ha nagyobb csoportok jöttek. Úgyhogy Sárival egész héten azon kísérleteztünk, hogy hova üljünk, hogy több dolgunk legyen és ne unatkozzunk, hova jön egy nap a legtöbb ember. Persze ezzel nem csak mi kísérleteztünk, úgyhogy kb. harcoltunk a legjobb helyekért. 

Hétfőn a műszakunk után átmentem a Széll Kálmán térre, ahol az egyik Missziós Színpad volt. Láttam a programfüzetben, hogy a színpadokért a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás és az Új Jeruzsálem Közösség a felelős, úgyhogy mindenképp le akartam őket csekkolni, mert mindkét csapatban vannak kedves ismerőseim. Össze is futottam a színpadnál ismerősökkel és mondtam, hogy szívesen segítek ha kell, így kaptam egy rahedli szórólapot, hogy szólítsam meg vele az embereket. Ez elég nagy kihívást jelentett, mert bár szívesen beszélek a hitemről és Istenről másoknak, ha nyitottak rá és érdekli őket, de az nagyon nem az én stílusom, hogy leszólítsak embereket az utcán és elkezdjem nekik tolni a szöveget. Így kicsit kétségbeesve tébláboltam fel-alá a téren és hallgattam közben a színpadi előadásokat. Közben több random ismerőssel is összefutottam, volt közösségi társaimmal, gimis szobatársammal és a gyerkőcével meg az apukájával, Lelkes Tréninges ismerősökkel, meg olyan arcokkal is, akiket tudom, hogy ismerek, de a bánat sem tudja már, hogy honnan 😃Krisszel is beszéltük utána, hogy nekem a NEK volt az, ami másoknak egy fesztivál. Szól a zene, jó a hangulat és közben lépten-nyomon ismerösőkbe fut az ember. 

Egyszer csak eljutottam oda, hogy oké, összeszedem magam és leszólítok valakit, imádkoztam egyet gyorsan és kértem Istent, hogy segítsen, hogy ne beszéljek baromságokat és akit megszólítok ne nézzen totálisan gyökérnek. Megszólítottam egy nénit, aki kb. 2 mondat után leállított, hogy neki ne mondjam, ő hívő katolikus és inkább mondjam meg neki, hogy voltam-e már Medjugorjéban. Mondtam, hogy még nem, de rajta van a bakancslistámon és most már tényleg el kell mennem valamikor, mert egy héten belül ő a második, aki ezt kérdezi tőlem. Erre nekem adta a karkötőjét, hogy az Medjugorjéból van és meg van áldva és szeretné, ha innentől én viselném és a Szűzanya áldása mindig velem lenne. Hát mennyire cuki már, ettől tökre meghatódtam. 🥰

Ahogy közeledett az este már kezdtem baromi fáradt lenni, főleg, hogy hajnali 4 óta talpon voltam, de láttam, hogy este Csiszér Laci fog dicsőíteni és nagyon szerettem volna ezen résztvenni, mert anno, még amikor új voltam keresztény körökben és épp, hogy ismerkedtem csak ezzel a világgal, több lelkigyakszin és dicsőítésen is ott voltam, amin Laci is jelentős szerepet vállalt. Még amikor az első nagy szerelmet éltem meg Istennel, akkor folyton Laci zenéit hallgattam, ezért sokat jelent nekem, ha hallom őt dicsőíteni. De éreztem, hogy erre már nem lesz erőm, ezért amikor megláttam őt a tömegben, odamentem és beszélgettem vele. Mondtam neki, hogy annyira szeretnék maradni a dicsőítésen, de nincs hozzá energiám és nagyon aranyos volt és mondta, hogy ezen ne idegesítsem már magam, és legyek szabad és döntsek úgy, ahogy nekem a legjobb és nyugodtan pihenjek, mert az is fontos. Már önmagában annak is örültem, hogy egyáltalán emlékszik rám és tudta ki vagyok és örült nekem, mert évek óta nem láttuk egymást, meg a megerősítés is jól esett, úgyhogy hazamentem és pihentem. 

3. nap - 2021.09.07. kedd

Itt már mindannyian nagyon röhögtünk, de aztán elköszöntünk a srácoktól és bementünk az előadásra. Később utána néztem a riporternek és kiderült, hogy ő Colm Flynn, egy baromi menő ír származású riporter, aki nem csak az EWTN-nek, de az RTÉ-nek és a BBC-nek is csinál riportokat és egyébként New Yorkból érkezett épp Budapestre. Azóta rengeteg riportját megnéztem és szoktam nézni a storyjait is Facebookon, élőben szokott bejelentkezni a Vatikánból. Elég sikeres és egyébként full jóképű srác.... én meg beszóltam neki, hogy hogy néz ki...  😅🤣 

Johannes Hartl előadása után nem sokkal mentünk a Széll Kálmán térre, mert volt egy tánc, amit előadtunk páran az Emmánuel Közösségből. A táncot még előtte párszor elpróbáltuk, nem messze a tértől. Ekkor ért az a váratlan meglepetés, hogy a keresztanyám férje, Andris rám írt, hogy Pesten van és olvasta a posztomat, hogy fellépünk a Széll Kálmán téren és épp a környéken van, nem futunk-e össze. Eléggé meglepődtem, mert ők Ausztriában laknak és igazából fogalmam nincs mikor találkoztunk utoljára, de nagyon örültem, hogy megkeresett úgyhogy visszamentem a térre. Sajnos sok időnk nem volt, mert ő is sietett és mi is már mentünk a színpadhoz, hogy hamarosan kezdődik a tánc, de pár percet tudtunk beszélgetni és nagyon feldobta a délutánomat ez a találkozás. Elmesélte, hogy Katával szokták olvasni a blogomat és tetszenek nekik az írásaim, úgyhogy yeaaaahhhh van értelme írni, mert tudom, hogy legalább ők ketten olvassák 😄 Szóval Kata, Andris ha ezt most olvassátok, köszönöm a támogatást és sok puszit küldök Nektek! ❤

Mielőtt felmentünk a színpadra épp Pintér Béla koncert volt. Sajnáltam, hogy a próbánk miatt a nagy részéről lemaradtam, de amikor a térre értem épp az egyik kedvenc dalomat énekelte. Mielőtt felmentünk a színpadra Béla épp lejött mellénk és rögtön megrohanták a rajongók. Na azért azt szeretném hozzátenni, hogy mivel Béla sok olyan dalt is énekel, aminek gyerekek vagy tinik a célközönsége, ezért ez a rajongótábor főleg tinikből állt. De mivel magasságban nem igazán tűntem ki közülük ezért simán el tudtam vegyülni 😂😂 Így végül úgy alakult, hogy elkészült életem első közös képe Pintér Bélával, ami egyikünkről sem lett túl előnyös, de legalább lett közös kép és oda vagyok meg vissza, hogy találkozhattam vele... ő az én hívő Bereczki Zolim 😂

Ezután már tényleg itt volt az idő, hogy színpadra lépjünk. A táncunk nagy siker volt, néhányan a közönségből a végére együtt táncoltak velünk. Szuper élmény volt és nem estem el a saját lábamban... meg mások lábában sem... meg úgy egyáltalán nem... juhhúúú 😄

A tánc után még beszélgettem pár emberrel a közösségből, aztán leléptem. Nagy dilemmában voltam, hogy hova menjek. Felmerült, hogy hazamegyek aludni vagy elmegyek a céges csapatépítőnkre, ami szintén aznap volt, de végül az Örs vezér téren kötöttem ki a missziós színpadnál. Azon az estén ott tartott dicsőítést Csiszér Laci és zenekara, gondoltam bepótolom azt, amit előző nap kihagytam. Egyáltalán nem bánom, hogy végül a koncert mellett döntöttem. Minden egyes dal melengette a lelkemet és olyan érzés töltött el, mintha egy nagyon hosszú út után újra hazaértem volna. Azért a sok nosztalgikus dal mellett volt pár számomra új szerzemény is, a Háztetőkről hirdetem azóta is az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon sokat jelentett számomra az is, hogy volt lehetőségem gyónni is azon az estén és lerakhattam a terheket, amik a szívemet nyomták. Az meg még plusz élmény volt, hogy az Örs vezér téren egy kerítésnél ülve gyóntam, egyébként ez csak erősítette bennem a nosztalgia faktort, mert anno életem első gyónása is hasonlóan extrém körülmények között zajlott az egyik Lelkes Napok táborban. . 

4. nap - 2021.09.08. szerda

Reggel a Hungexpóra mentem és a szokásos munkát csapattuk Sárival. Mivel a Sátor Rádiónál a szerdai és a szombati posztok az én reszortom, ezért arra gondoltam, hogy reklámozzuk kicsit a NEK-et és mutassuk meg, hogy a Főszerkesztő Asszonnyal mi is kint vagyunk a héten a Hungexpón. Sári a Sátor Rádió kitalálója és főszerkesztője. Ez a sztori is megérne egy bejegyzést, hogy hogy alakult ki a Rádió (volt szerencsém aktív szerepet vállalni a születésében😅), de azt majd egy másik alkalommal írom meg, most maradjunk a NEK-nél.

Miután elkészült a csodás fotónk (a lestrapát fejeinkkel le se tagadhatnánk, hogy sűrű napokon voltunk túl), rohantam is át a másik kapuhoz, mert néhányunkat ideiglenesen áthelyezték. Egy nagyobb csoport érkezését vártuk a közreműködők, szervezők kapujánál, de végül mégsem volt akkora roham, amire számítottunk, úgyhogy hamar hazaengedtek minket. 

Elmentem a Bazilikához, mert délután bizánci rítusú misét tartottak és olyanon még sosem voltam, gondoltam itt az ideje kipróbálni. A Bazilikánál a téren épp a 28. Szent István Könyvhét zajlott. Találtam rengeteg könyvet, amit szerettem volna megvenni, de sajnos a legtöbb standnál csak készpénzzel lehetett fizetni, nálam meg csak kártya volt, úgyhogy nem költöttem el könyvekre egy vagyont, pedig épp fizunap volt 😃 Úgyhogy kicsit leültem inkább pihenni a térre, aztán megláttam, hogy már egy órával a mise előtt milyen irdatlan nagyságú embertömeg hömpölyög be a Bazilikába, ezért inkább fogtam magam és hazamentem és nem csináltam semmit, de úgy tényleg semmit és olyan jó volt 😄

A további napok ismét eseménydúsabbak voltak, de azt már egy másik cikkben írom meg, mert ez már így is elég hosszú lett és még van bőven mesélnivalóm. Köszönöm, ha ezt végigolvastad, egy hős vagy 😉

folyt. köv.