Fogyatékkal élők világnapja

Ezt a bejegyzést tavaly írtam ki a Facebookra és meglepően nagy sikert aratott. Azóta eltelt egy év, de ma is ugyanannyira igaznak és aktuálisnak tartom, mint amikor megírtam.

Ma van a fogyatékkal élők világnapja. Fogyatékkal élők... Sosem értettem mire gondolt a költő, amikor megszületett ez a kifejezés. Isten raktára épp kifogyott egészséges szemekből, gerincekből, végtagokból... stb. amikor minket teremtett? Ez mekkora hülyeség már. Na de, komolyra fordítva a szót. A világnap apropójából eltöprengtem azon, milyen manapság mozgássérültként élni. Tény, hogy jobb, mint régen, legalább már nem dobálnak le minket a Taigetoszról... jippííí... De azért nem mindig könnyű. Igaz, hogy én igazan nem panaszkodhatok. Szerencsésnek (vagy inkább áldottnak) mondhatom magam, mert egy olyan család áll mögöttem, akik azt nevelték belém, hogy a fizikai korlátaim ellenére nem vagyok kevesebb másoknál és bármit elérhetek. Mindig is maximális támogatást, segítséget kaptam tőlük minden téren, de nem oldanak meg mindent helyettem és nem óvtak a széltől is csak azért, mert bottal járok. Kár, hogy mások nem így gondolkodnak. A legtöbb ember meglát az utcán és rögtön sajnál. Nem is ismer, de sajnál. De miéééért? (Na erről rögtön Fluimucil Ábel ugrott be mindenkinek? )Azt sem tudja milyen az életem. De hát basszus nem tudok rendesen járni és ez biztos milyen rossz. Egy kedves ismerősömet idézném: "Téged boldoggá tesz önmagában az a tény, hogy tudsz járni?" Nem... az tesz boldoggá, ha vannak barátaid, szeretteid, akik körül vesznek, van munkád amit szeretsz, van hol laknod, van mit enned, klassz élményeket szerezhetsz... stb. Ezek az én életemben is pont így vannak. Család, barátok, közösség és egy csodálatos Isten áll mellettem. Ja és egy macska, őt fontos megemlíteni. 24 éves korom óta már saját lakásban élhetek, LEO elnök vagyok, a második egyetememet végzem kb. hobbiból, mert az első diplomámmal már el tudtam helyezkedni egy munkahelyen, amit nagyon szeretek... Valóban nyomorúságos élet ez, de rossz nekem... Mozgássérültnek lenni nem szívás. Itt van pl. az Ability Fashion. A modellek sanyargatják magukat és mindent megtesznek az alakjukért. Én végtelen mennyiségű kaját eltűntetek (kérdezzétek csak a munkahelyi ebédlős csapatomat), mégis többször végigvonultam már modellként a kifutón, mert beleillek mozgássérültként az Ability Fashion profiljába. Ez milyen király már Jó, ez csak egy előny (és kicsit hülye példa, de igaz), emellett még számtalan van, ami alátámasztja a mottóm, hogy a mozgáskorlátozottság nem betegség, hanem életstílus. Csak rajtunk múlik mit hozunk ki belőle. Hála égnek egyre több olyan fogyatékkal élővel találkozom, aki így gondolkodik és nagyon inspiráló, hogy merik túllépni a határaikat és tudják hogy saját magunkkal szúrunk ki, ha csak otthon ülünk és sajnáljuk magunkat.Buzdítok minden fogyatékkal élőt (nem csak a mozgássérülteket), hogy gyertek ki a négy fal közül, lépjetek ki a komfortzónából és vegyük át a világhatalmat (na jó azt talán mégse ), és éljétek az életet nem törődve azzal, hogy mások hogy néznek rátok.