Kalandok Istennel 2. rész - Gyönyörködj az Úrban és megadja Neked szíved kéréseit

Több olyan történet is van az életemben, amikor egyértelműen megtapasztalhattam Isten jóságát. Szeretném most megosztani Veletek a kedvenc ilyen sztorimat. 😊

2015 nyarán kompetencia teszteket javítottam nyári munkaként. Tudjátok, ezek azok a matek és szövegértés tesztek, amiket 6., 8. és 10. osztályban íratnak a diákokkal. Nekem volt szerencsém 3 egymás utáni nyáron, 2-3 hétig 10. osztályos szövegértés teszteket javítani... na erről is tudnék mit mesélni 😄 A történet szempontjából annyi a lényeg, hogy a munka miatt minden reggel elmentem a XIII. ker.-be a Frangepán utcába, a VIII. ker.-ből a Rezső Térről, ahol akkoriban laktam. Ebben az volt a kihívás, hogy a kocsim épp szervizben volt, tehát tömegközlekedéssel és gyalog tettem meg az utat, ami önmagában nem lenne para, de pont ebben az időszakban volt az, hogy folyton be volt gyulladva a lábfejem és kb. 1 lábon ugrálva tudtam csak járni... na jó tudom, ne panaszkodjak, bottal együtt így is 4 lábam volt. 😁 Minden napom úgy nézett ki, hogy reggel elvonszoltam magam a Klinikákig, a SOTE sebészeti klinikájára, ahol kezelték emiatt a lábam, és onnan tovább a Forgách utcához, aztán még pár perc séta. Szerencsére ülőmunkát végeztem, így ott nem kellett magam megerőltetnem, de azért a hazautak még elég kemények voltak.

Egyik nap különösen rossz napom volt és délutánra hőemelkedésem lett (gondolom a gyulladás miatt). Valahogy végigcsináltam a melót, de amikor el kellett indulnom haza a gondolattól is rosszul voltam, hogy sétálnom kell. Totál le voltam gyengülve, kint kb. 40 fok volt, mégis folyton rázott a hideg. Felhívtam Ritát az akkori katolikus közösségem egyik tagját, beszélgettünk kicsit és utána elküldött nekem egy részt a Szentírásból, hogy úgy érzi ez nekem szól: Zsoltárok könyve 37,4 - Gyönyörködj az Úrban és megadja Neked szíved kéréseit. Hát ott, akkor abban a helyzetben meghalni nem volt már erőm, nem hogy én még elkezdjek imádkozni, gyönyörködni és dicsőíteni meg mittudomén... azt éreztem, hogy ha Isten igazán mellettem lenne, akkor nem engedné ezt az egészet.

Valahogy hazavonszoltam magam, mire hazaértem már full lázas voltam. A szobatársaim nem voltak a koleszban, mivel nyár volt, igazából az egész koli teljesen ki volt halva, csak néhányan lézengtek a folyosón. Végtelenül egyedül éreztem magam. Fáradt voltam, teljesen kimerült, fájt a lábam, a lázam nem akart múlni a gyógyszer ellenére sem, valószínűleg az sem tett túl jót, hogy nem bírtam abbahagyni a sírást. Közben egyfolytában egy srác járt a fejemben. Egy olyan srác, akivel csak a közösségi alkalmakkor és közihétvégéken beszélgettünk, azon kívül nem igazán tartottuk a kapcsolatot, de úgy éreztem, hogy alakul köztünk valami. Bennem legalábbi egyértelműen kialakult valami, mert ezen a rettenetes délutánon folyamatosan az járt a fejemben, hogy az egyetlen, aki most meg tudna nyugtatni, az ő lenne. De nem tudtam a számát és amúgy sem akartam felhívni úgy, hogy semmi mást nem tudtam volna csak zokogni neki a telefonban és amúgy is hetek óta nem beszéltünk. Elég fura lett volna. 

Egy idő után aztán elkezdtem imádkozni és dicsőítő dalokat énekelni. Eleinte még zokogtam és nem is Istennek énekeltem, csak úgy a magam kedvéért, hogy megnyugodjak. Aztán kezdtem érezni, hogy minél tovább éneklek egyre jobban eltölt a béke és Isten eszembe juttatott rengeteg csodálatos emléket az életemből. Olyan pillanatokat, amiket a családommal, a barátaimmal, a közösségemmel tölthettem. Eszembe juttatta, hogy mennyi felejthetetlen élményt élhettem át és mindig mennyire mellettem állt. Egy idő után azon kaptam magam, hogy már mosolyogva éneklek és nem csak azért, hogy megnyugodjak, hanem azért, hogy tényleg dicsérjem Istent és hálát adjak Neki a rengeteg ajándékért, amivel elhalmozott az eddigi életem során. Épp azon gondolkodtam, hogy tudnám szavakba önteni a mérhetetlen hálám, milyen szavakkal lehetne leírni, hogy milyen csodálatos az Úr, amikor egyszer csak....

Csörögni kezdett a telefonom. Nem volt ismerős a telefonszám, ezért kinyomtam, senkivel nem akartam beszélni, imádkozni akartam tovább. Megint hívott ugyanaz a szám, megint kinyomtam és imádkoztam tovább. Amikor már harmadjára hívott, felvettem, hogy megmondjam neki, akárki is az, most nem érek rá, hívjon máskor, ha annyira fontos. Felvettem és pont az a srác hívott, akivel korábban olyan végtelenül szerettem volna beszélgetni. Már önmagában ez nagyon mellbevágó élmény volt, hogy pont ő hív, de aztán még jobban ledöbbentem, amikor azt mondta, hogy épp hazafelé tart és imádkozott a buszon és úgy érezte, hogy Isten azt üzeni neki, hogy fel kell hívnia engem. 

Nagyjából fél órát beszélgettünk. Miután letettem, rögtön eszembe jutott az igerész, amit Rita mondott korábban: Gyönyörködj az Úrban és megadja Neked szíved kéréseit. Rögtön megértettem, hogy ez miért nekem szólt. 

Szeretem olvasgatni a Szentírást és rengeteg szép rész van benne, de számomra azóta is ez az abszolút kedvenc. Ez a háttér a mobilomon, ki van téve a munkahelyen az asztalomra és többször volt már Facebookon is a borítóképem. Azért, hogy emlékeztessen arra a délutánra, amikor elfeledkeztem teljesen arról, amire korábban vágytam és teljes szívemmel és minden figyelmemmel Isten felé fordultam és Ő válaszul teljesítette a szívem vágyát. 

Akik nem hívők, talán ezt mondják, hogy ez az egész csak véletlen, de Juli anno mindig azt mondta nekem a koleszban, hogy a Sors és a Véletlen Isten álnevei. Én is ebben hiszek, hogy semmi nem történik véletlenül és örülök neki, hogy ez így van. Ha nem lenne Isten, csak véletlenek, akkor csak magunkra számíthatnánk és akkor mibe/kibe kapaszkodnánk a nehéz helyzetekben? Így viszont biztonságot és reményt érzek, mert tudom, hogy erős és csodálatos Isten áll mögöttem, aki figyel rám, hallja az imáimat és akire mindig számíthatok. ❤