Egy vizsgaidőszak emlékére - avagy Te miért vagy ma hálás? 

Amikor december elején elkezdtem ezt a blogot, előre sejtettem, hogy nem feltétlenül jó ötlet vizsgaidőszakhoz közeledve blogot indítani. Végül mégis úgy határoztam, hogy mindenképp december 3-án, a Fogyatékkal élők világnapján szeretném nyilvánosságra hozni az oldalt. A sejtéseim beigazolódtak és gyakorlatilag pár bejegyzés után annyira a nyakamba szakadt a munka, az egyetem és minden más, hogy nem volt se időm, se erőm, hogy leüljek a gép elé és leírjam mindazt, ami megfogalmazódott bennem. Ennek ellenére mégis azt mondhatom, hogy igazán áldott időszakon vagyok túl és rengeteg dologra nyitotta fel a szememet a Jóisten az év elején. 

A január egy nagyon kemény hónap volt, mert munka is volt bőséggel és volt egy elég húzós vizsgaidőszakom is. Az elmúlt 1-2 évem nem volt túl sikeres egyetem szempontjából, a fókuszt inkább a munkára, a LEO-ra és magánéleti dolgokra helyeztem, az egyetemet meg csak vonszoltam valahogy magam után totálisan kiégve, nulla lelkesedéssel (erről egy későbbi bejegyzésben lesz még szó). Így történhetett meg az, hogy idén januárban azzal szembesültem, hogy 4 olyan tárgyam is van, amiből ha bukok, akkor az számomra az egyetem végét is jelenti. Teljesen úgy éreztem, hogy képtelen vagyok teljesíteni ezeket a tárgyakat és folyamatosan olyan stresszben voltam, hogy több olyan éjjel is volt, amikor konkrétan egyetlen percet sem aludtam. Viszont így utólag visszagondolva, már nagyon látom ebben a történetben a Gondviselés segítségét. Kezdődött azzal a történet, hogy elnéztem egy vizsgaidőpontot, így 2 nappal kevesebb időm maradt tanulni, mint terveztem és bukás is lett belőle. Ez még nem utolsó esélyes vizsga volt, nem volt nagy tétje, először vettem fel a tárgyat és első vizsgám volt, de olyan rossz indítás volt, hogy elvette a maradék kis erőmet és lelkesedésemet is. Leültem imádkozni és megkértem Istent, hogy ha ez tényleg az én utam, ha tényleg az a terve velem, hogy jogász legyek, akkor segítsen, valahogy lendítsen túl ezen. Aztán történt valami.... valójában több valami 😊

Egyrészt az történt, hogy amikor épp hallgattam valami random zenét Youtube-on feldobta nekem Dan Vasc 'I'll make a man out of you' feldolgozását (katt ide és csekkoljátok le: https://www.youtube.com/watch?v=js7mx3EgiDU egyébként az összes többi videóját is érdemes megnézni 😁). Meghallgattam, mert ez az egyik kedvenc Disney-zeném és sokszor hallgattam a magyar verzióját (sanszos, hogy ezért ajánlotta a Youtube). Elvagyok a rock és metálzenével, de valahogy a rocker srácok sosem jöttek be. Mármint a hosszú hajú, üvöltözős rocker srácok.... aztán megláttam Dan Vascet és megfordult velem a világ.😊 Igen, azóta már lecsekkoltam mennyibe kerül a repülőjegy Brazíliába... csak oda... 😅 Szóval elkezdtem az ő zenéit hallgatni és egyszerűen annyi erő és lendület van a videóiban (és amúgy a posztjaiban is), hogy azt vettem észre, hogy nincs az mennyiségű kávé, ami annyi energiát adna számomra, mint Dan Vasc. Alapvetően hiszek abban, hogy ebben is Isten keze volt, mert nem ez volt az első olyan alkalom, amikor úgy terelgetett vissza a helyes útra, hogy küldött egy srácot az életembe, aki hatással tud lenni rám. Hát na, Isten alkotott, pontosan tudja, hogy milyen (kis gyökér) vagyok és mivel lehet rám hatni.😅 Érdekes, hogy most pont Dan az, akiről elsődlegesen le fogok mondani a nagyböjt alatt, de ennek okairól majd egy későbbi bejegyzésben fogok részletesebben írni. Most annyi a lényeg vele kapcsolatban, hogy a vizsgaidőszakban óriási lendületet és motivációt adott nekem és nélküle nem tudtam volna végigcsinálni. Viszont volt pár ember, akinek még nála is többet köszönhetek.

Történt ugyanis egy olyan sztori is, hogy aznap, amikor a büntetőjog vizsgám volt, hajnalban tönkrement a laptopom. Tehát egyszer csak ott találtam magam egy olyan szituban, hogy hajnali 4 van és nincs laptopom és reggel 8-kor kezdődik gyakorlatilag a legfontosabb vizsgám, természetesen online. Mikor már egy órája próbáltam újraindítgatni a gépet sikertelenül, végigpörgettem a fejemben a barátaim listáját, olyasvalakit keresve, aki megfelel az alábbi kritériumoknak:

• Pesten él
• hajnali 5-kor felveszi a telefont és nem küld el melegebb éghajlatra
• tudja nélkülözni a laptopját egy napra, ergo nem home office-ban dolgozik a járvány alatt sem

Ezek alapján Orsira esett a választásom, aki készséggel és nagy adag cukisággal és bíztatással segített nekem hajnalban és akinek ezért örökké hálás leszek. Így fogtam magam, hajnali negyed 6-kor elrobogtam Újpestről Csepelre, majd vissza Újpestre immáron egy működő laptop kíséretében és aznap reggel sikeres vizsgát tettem büntijogból.... jipppííí....

Ezután a sztori után már úgy éreztem, hogy túl vagyok a nehezén, már csak a Nemzetközi közjog jegyem nem volt beírva (bár a vizsgán már pár napja túl voltam), de szinte a zsebemben éreztem már a kettest, így szombaton elmentem Orsihoz egy kicsit bandázni és meghálálni a laptopos gyorssegélyt. Délután a közösség néhány tagjával együtt rebegtem hálaadó imát a sikeres vizsgákért. Majd másnap szembesültem vele, hogy bizony Nemzetközi közjogból megbuktam és mivel már kevesebb, mint egy nap volt hátra az utolsó UV időpontig, ezért többet nem is vehettem fel a javítóvizsgát. A 4 utolsó esélyes vizsgából 3-at sikerült teljesíteni, és pont azt az egyet nem, aminél biztos voltam a sikerben. Ez eléggé pofon vágott. Teljesen kiborultam, rögtön hívtam Kriszt, majd anyuékat, majd a tesómat, majd Orsit... stb.  Végigtelefonáltam az egész délutánt és nyavalyogtam. Írtam a tanárnak rengeteg üzenetet, hogy lesz-e még másik időpont, mert ki fognak rúgni az egyetemről és te jó ég mi lesz... Nem kaptam választ tőle. Viszont Krisz újra hívott még délután és valamilyen szinten lelket tudott önteni belém. Próbált abba az irányba terelgetni, hogy ahelyett, hogy feladom és siránkozok azon, hogy 'miért? Miért? MIÉÉÉÉRT?,' inkább megpróbálhatnám kitalálni, hogy hogyan tovább. Rektori méltányosság... ilyesmi... akármi...  mi a következő lépés? A beszélgetésünk eszembe juttatta Dan Vasc mottóját, aki az ilyen helyzetekre csak annyit mondana, hogy 'Shut up and do something!!' Tehát én is abbahagytam a rinyálást és elkezdtem tervezni a továbbiakat (azért hozzáteszem, hogy ekkorra már 4 órányi konstans rinyáláson voltam túl 😅). 

Aznap este a szentmisén arról beszélt a pap, hogy mindig a rosszra fókuszálunk és azokra a dolgokra, amik nem úgy sültek el, ahogy terveztük, de nézzük meg másik szemszögből a történteket. Miért lehetünk hálásak? Mit akart ezzel megmutatni vagy mit akart tanítani ezzel Isten? Aztán ahogy végiggondoltam, akár a laptopos sztorit, akár a bukott vizsgát, rá kellett döbbennem, hogy mennyien vannak mellettem. A szeretteimért, a barátaimért, a családomért vagyok igazán hálás. A társakért, akiket mellém állított a Jóisten. Szólhatna úgy is akár ez a sztori, hogy senkihez nem fordulhattam laptopért és emiatt nem tudtam levizsgázni. Szólhatna úgy is, hogy a bukott vizsgám után beültem egyedül egy sarokba és magamban sírdogáltam. De nem így történt. Hanem rögtön kaptam a telómat és megtaláltam azokat az embereket, akikbe ilyenkor kapaszkodhatok és megtartanak, ha zuhanok. A vizsgáim során nem egy olyan alkalom volt, amikor nagyon kiborultam és mindig fordulhattam támaszért másokhoz, bármikor felhívhatom a tesómat vagy Kriszt, Brigit, Gabit, Orsit vagy gyakorlatilag bármelyik barátomat és mondhatom azt, hogy rohadtul elegem van és meg fognak hallgatni és mellettem fognak állni, nem csak vizsgapara alatt, hanem bármikor máskor is és tudják, hogy ez nekem fontos. Itt emelném még ki egy kicsit Kriszt, akivel rengeteg mindenen mentünk keresztül (főleg az elmúlt 1 évben) és ebben a vizsgaidőszakban, ő volt az, aki a legjobban tudott támogatni, mert most ő volt az az ember, aki valahogy mindig tudta, hogy mit kell mondani, hogy mire van épp szükségem. Annak ellenére, hogy általában naponta beszélünk, simán eltűnt pár napra, amikor tudta, hogy csak a tanulásra akarok fókuszálni, de ha én jeleztem, hogy szükségem van rá, akkor rögtön hívott és tolta a lelkisegélyt és a motivációs beszédet. Ő volt az első, akit hívtam, hogy buktam az utolsó vizsgát, majd amikor megnyitottak belőle még egy UV-t, ő volt, aki a legjobban motivált és támogatott. A sztori végülis happy end lett, mert a vizsgaidőszak legutolsó napjaiban 5-ösre vizsgáztam Nemzetközi közjogból és így nem kellett lemondanom a jogi karrieremről, btw ekkor is Kriszt hívtam először és együtt sikítottunk a telefonban  😄

Egy nagyon kemény, stresszes januáron vagyok túl.... de emellett egy csodálatos és izgalmas januáron. Egy olyan évkezdésen, ahol bebizonyosodott, hogy a jog mégiscsak az én utam, egy olyan évkezdésen, ahol belehelyezkedhettem Isten tenyerébe és Ő folyamatosan megtartott, egy olyan évkezdésen, ahol rámutatott, hogy annyira szeret engem, hogy ilyen csodálatos embereket adott az életembe, egy olyan évkezdést, amelynek emlékeihez örökké Dan Vasc szolgáltatja az aláfestő zenét. 😁

Ez csak egy ilyen történet az életemből, de van még rengeteg ilyen (párat még meg fogok osztani veletek😊), amikor szétzuhantam, majd imádkoztam és végülis jóra fordultak a dolgok. Amikor a nehézségek alatt csodálkozhattam rá arra, hogy Isten milyen jó hozzám és mennyire szeretné megmutatni nekem a szeretetét. Annyira természetesnek veszem a mindennapokban azt, hogy a barátaim és a családom mellettem vannak, pedig ők mind Isten csodálatos ajándékai az életemben és ha csak egy fantasztikus ember lenne mellettem már egy életre elég hálálkodnivalóm lenne Istennek, márpedig ha jobban belegondolok, mellettem egy seregnyi csodálatos ember áll. Most ebben a bejegyzésben csak Orsit és Kriszt emeltem ki (és őket is csak minimálisan, ennél sokkal többet tudnék mesélni róluk), de a többiekről is egyesével annyi jó dolgot és szép emléket tudnék írni, hogy egész bejegyzések szólhatnának erről. Én mostanában ezért vagyok igazán hálás. Te miért adsz ma hálát? 😊